A kettlebell vagy girja egy hagyományos orosz öntöttvas súly, úgy néz ki, mint egy füles ágyúgolyó. Az 1986-os Szovjet Súlyemelő Évkönyv megfogalmazása szerint „nehéz lenne még egy olyan sportot találni, ami olyan mélyen gyökerezik népünk történelmében, mint a kettlebell-sport”. A kettlebell annyira népszerű volt a cári Oroszországban, hogy minden erőművészt vagy súlyemelőt girjeviknek neveztek, azaz „kettlebellesnek”.

Az évszázadok óta használatos súlymértéket eredetileg a takarmány mérése során alkalmazták Oroszországban, ellensúlyként. Akkoriban pudban mértek, egy pud pedig 16 kg. Ezért ennek töredékeit és többszöröseit képviselik a gömbsúlyok. Eredeti neve girja. A legelterjedtebbek a 12,16, 24, 32, kilósak, de van 48 kg-os is. A vele való gyakorlatozás vélhetően férfiúi virtuskodásból ered, így hamar elterjedt a hőskorszak (XIX. sz.) erőművészei körében.

„Nincs még egy olyan sportág, amely olyan jól fejlesztené az izomerőt és a testet, mint a kettlebell sport” – írta Ludvig Csaplinszkij a Hercules c. orosz folyóirat egy 1913-as számában. A szovjet időkben olyan súlyemelő-legendák kezdték olimpiai karrierjüket a kettlebellel, mint Vlaszov, Zsabotyinszkij és Alekszejev. Jurij Vlaszov, aki legyőzte a nagy Paul Andersont, egyszer félbeszakította egy nyugati újságírónak adott interjúját, hogy egy dupla kettlebell-nyomást csináljon. „Csodálatos gyakorlat” – fűzte hozzá a világbajnok súlyemelő – „nehezen találnánk még egy olyan gyakorlatot, amely jobban fejlesztené az erőt és a hajlékonyságot egyszerre”. Az orosz különleges egységek sokban köszönhetik acélos erejüket, halálos gyorsaságukat és kimeríthetetlen állóképességüket a kettlebell edzésnek. „Katona, légy erős!” – a szovjet fegyveres erők erőnléti edzésének kézikönyve hangsúlyozza, hogy a kettlebell edzés „az erőfejlesztés egyik leghatékonyabb eszköze”, amely „az emberi erő-potenciál kiaknázásában új korszakot” képvisel.