2014 szeptember közepén kezdtem el a kettlebell edzésre járást. Az ok, amiért ezt az edzés típust választottam, egyszerű volt: ülőmunkát végzek, és akkoriban gyakran fájt a hátam, és sokat olvastam a kettlebell hátizomzatra gyakorolt jótékony hatásáról. Gondoltam, kipróbálom, és ha nem tetszik, maximum elbukom az első óra árát, és többet nem megyek, sok veszítenivalóm nem volt.
Vártam az első órát, kíváncsi voltam, hogy milyen lehet, milyen gyakorlatok vannak a kettlebell-el. Az óra felépítése egyszerű: van egy bemelegítő rész, egy aktív, edző rész, majd egy levezetés a végén.
Átlagos testfelépítéssel rendelkezem, nincs komoly sportmúltam, csak mozgékony előéletem, így az első jel az óra utáni másnap-harmadnapon megjelenő izomláz volt. Ami számomra meglepő volt, de utólag már érthető: az első néhány alkalommal az edzések kettlebell nélkül zajlottak. A helyes testtartást, mozdulatsort kellett rögzíteni egyelőre súly nélkül. Az órák előre tervezett „koncepció” alapján kerülnek megtartásra, a csoport fejlettségi, előrehaladottsági szintje figyelembe vételével. Minden alkalommal van valami újítás, továbbfejlesztés egy-egy gyakorlatban.
1,5 hónapja járok az órákra, a legkedvezőbb pozitív változás számomra, hogy megszűnt a fáradt hát érzet, fájdalom.
Ezzel sikerült magamnak az elsődleges célt teljesíteni, amiért az órákra kezdtem járni.
Ennyi idő után komoly izomzat fejlődésről még nem tudok beszámolni, de érzem magamon, hogy kezdek tónusosabb, összeszedettebb lenni.
A foglalkozások nagy hangsúlyt fektetnek a tudatos egészségmegőrzésre, a XXI. századi „népbetegségek” kezelésére, mint pl. a hát- vagy derékfájdalom.
Fontos, hogy a mai rohanó világban találjunk egy olyan mozgásformát, amit rendszeresen, és legfőképpen szívesen csinálunk, hiszen csak egy testünk, egészségünk van. Én ezt találtam meg a kettlebell-ben, ezért nyugodt szívvel merem ajánlani bárkinek!